Nem régiben, mikor egy Pécsről Zalaegerszegre tartó busz bal oldalának második sorában ültem az ablak mellett, döglesztő melegben, napszemüvegben, ölemben Kemállal a plüssmackóval, fülemben a zenémmel, előttem a rám váró kalanddal a Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon, mellettem a legjobb barátommal, a rendezőnkkel és a technikusunkkal, ahogy bámultam az országutat, furcsa kérdés fogalmazódott meg a fejemben, ami aztán húzta maga után mellékvágányait is.

Vajon mégis mit nevezünk Balatonnak? Azt a sok vizet a gödörben? Csak a vizet? Csak a gödröt? Mitől válik tóvá a víz a gödörben? Akkor a pocsolya is tó? Mitől tó a tó? Mi az, hogy tó?

A napszemüveget feltoltam a fejem tetejére, a fülest kiszedtem a fülemből, a mellettem ülő legjobb barátomhoz fordultam, és bátorkodtam megkérdezni ő mit gondol erről. Cseppett sem volt meglepve. Már rég természetes neki, hogy hasonlóan buta, értelmetlen kérdéseket teszek fel. Ahogy nekem meg természetes, hogy ő valahogy mindig megmagyarázza ezeket. De ezúttal némi összefüggéstelen beszéd után, inkább továbbította a kérdést a rendezőnknek, aki amúgy a drámatanárunk, vagyis tényleg mindenre van valami válasza.
- A Balaton az utolsó óriásról kapta a nevét. - mondta, majd belekezdett a monda elmesélésbe.

Tátott szájjal hallgattuk a történetet Balatonról az óriásról, és Haláp nevű lányáról, akik a Badacsony környékén éltek. A lány magányában öngyilkos lett, apja pedig, hogy síremléket állítson neki, egy hatalmas sziklát ragadott, de annak helyén feneketlen örvény keletkezett. Egyszerre zúgott a víz földből és égből, mígnem teljesen elöntötte a síkságot. Az utolsó óriás, Balaton, pedig a mai napig ott pihen a tó mélyén, a szikla alatt.

Ugyan a kérdésemre nem kaptam választ, de ez a történet felkeltette az érdeklődésemet. Hallani a Loch Ness-i szörnyről, vagy a Yetiről, de ki gondolta volna, hogy még a Balatonnak is van legendája? Utánanéztem hát, vajon milyen mende-monda rejtőzködik még a magyar tenger körül, és meglepetésemre egy egész könyvre való történetet találtam, s mire észbe kaptam teljesen elmerültem a szótengerben.
Valakinek, aki annyira szereti a meséket, mint én, és vizes kalandra vágyik, de nem jut el a moziba megnézni a Szenilla nyomában-t, melegszívvel ajánlom, hogy vessen egy pillantást a Balaton környéki mondakörre. Óriásokkal, tündérekkel, varázslókkal, királylányokkal fog találkozni, és minden mással, ami akár a Disney következő rajzfilmjének alapját is képezhetné.
Ízelítőnek ajánlom a Szeretlek Magyarország egy cikkét, négy legendával, köztük a fent emlegetettel.

Szóval, ahogy ott ültem azon a Pécsről Zalaegerszegre tartó buszon, és megfogalmazódtak bennem a bugyuta víz plusz gödör kombó kérdések, még nem gondoltam, hogy egy ilyen hirtelen és látszólag jelentéktelen gondolattól, majd megismerkedem egy egész mondavilággal.